A sorozat első évadjának 7 epizódjában Howard egy igencsak fájdalmas hetét követhetjük figyelemmel, amelynek zárónapján megházasodik. A helyzetből adódóan a hét tehát az esküvői előkészületek körüli bonyodalmakat feszíti a végtelenségig.

Csak, hogy hű maradjak a sorozat jónéhány részletét bemutató youtube csatorna egyik kommentelőjének találó megjegyzéséhez: "fuckin 1st class. 1 of the best".

A nagyváros zajától elmenekülő, a vidéki életről azonban nem sokat tudó középkorú házaspár és az iskolás éveinek végét taposó, lassan felnőtté váló egyszem fiú kalandjain szórakozhatunk a 32 részből álló sorozatban. Elsőként a fülbemászó és sokadszorra sem idegesítő zene, ami megtetszett, ad egyfajta könnyed és vidám alaphangulatot.

Don nagyanyja (aki Faszfejnek hívta mindig is) meghalt végre, beköltözhet a házába. Ettől persze a vén rohadék ismerősei továbbra így hívják.

Először szokatlannak tűnik a sorozat stílusa és nem tudni, hová lyukadunk ki, mivel két szálon indul a történet: egy férfi és egy nő szerelmi botladozásain okulhatunk/mulathatunk. A Black Books-ban már megismert és megkedvelt főhősnő kalandjai kellemes kikapcsolódást ígérnek.

Nehéz és ellentmondásos szakma a drogdílerkedés. Szegény Moz - főszereplőnk, aki a szóban forgó kereskedő - legszívesebb egész nap csak ülne a lakásában és szívná, amit árul, de ez nem ilyen egyszerű, hiszen a vevőket ki kell szolgálni. Az ügyfelek pedig folyamatosan jönnek a nap bármelyik szakában, nyilván előre bejelentkezés nélkül és hozzák a bajt az ajtón túlról.

Azonnal beleszerettem ebbe a sorozatba. A rajzos főcím, marhajó zenével, a szereplők stílusa fogott meg egyből. Valójában az egész sorozat egy mese és nem egyszerű befogadni: felnőtteknek infantilis, gyerekeknek érthetetlen.

Magyarországon az egyik legnézettebb és legemlékezetesebb britcom a Csengetett Mylord volt, népszerűségére - és reméljük nem olcsóságára - utal az is, hogy a legtöbb csatorna műsorára tűzte.

Amennyiben a sikerességet és a világban való ismertségét tekintjük egy britcom népszerűségének a mérőszámának akkor a Little Britain magasan veri mindet. A két tehetséges komikus Matt Lucas és David Walliams által kitalált sorozat a szigeteken kívül elterjedt a kontinensen és az USA-ban is. Sőt!

A BBC-n 1992 és 1996 között, majd 2001 és 2006 között futó sorozatnak azért kellett nekifutnom többször is, mert az egyik karakter ripacs játéka, rugózós, rángatózó mozgása többször megzavart és lehetetlenné tette számomra, hogy élvezni tudjam a jeleneteket, amelyeken egyébként sem egyszerű önfeledten szórakozni, hiszen az alapszituáció a két extrém  negyvenakárhány éves, bolond szerelésekben járó, elvadult nőszemély, valamint egyikük lánya Saffy, aki pont úgy néz ki, mint egy apáca és egy informatikus keveréke.

Ez a sorozat viszonylag új, hiszen 2000 és 2006 között futott a BBC-n, mégis elég hamar nagy népszerűséget szerzett. Ez feltehetőleg az eléggé abszurd alapszituációnak köszönhető: George Sunday egy kedves, naiv családapa, aki egyébként Ultron bolygóról jött és ő Thermoman a Föld nagyszerű szuperhőse.

Egy irodaház alagsorában kik vannak? Az informatikusok. A két informatikusról és a botcsinálta főnőkükról szólnak az epizódok. BritCom térítésre alkalmas sorozat.

Mostanában ezen a sorozaton alszunk el. Azzal hirdették hogy az első számítógépes efektekre alapuló Britcom. A jó oldala hogy rövid jelenetek között van jópár kitűnő ami kárpótol a gyengébbekért.

Messze a leggyengébb sorozatok egyike ami az utóbbi időben megjelenhetett. Az amerikai fingós-szexes mozi komediák színvonalán mozog majdnem az összes jelenet.

Akik azt gondolják, hogy kizárólag a magyar turista képes olyasmire, hogy all inclusive tömegszállodában töltse a nyaralását műanyag - minden fogyasztására feljogosító - szalaggal a csuklóján, egész nap újabb és újabb koktélokkal tömje magát csak mert ingyen van, egyszer se menjen ki a szálloda területéről megnézni,hogy néz ki a város, ahol felhúzták számára a többemeletes szállodát, de még csak a tengerpartra se megy ki, vagy ha akar, akkor sem talál el, szóval akik ezt gondolják tévednek, mert az ITV egyik nemrégiben indult nagysikerű sorozata igazi és ismerős érzést ad az ipari turizmus leggusztustalanabb formájáról, ahol a főszereplők nyaralni érkező brit turisták.

Egy szélsőségesen zárkózott faluban (Royston Vasey) nem könnyű a néha erre tévedő turistának, távoli rokonoknak. A vendéglátás nem erőssége a helyieknek. A vendégek, ha szerencsések vagy elmenekülnek még időben vagy eltűnnek.

A magyarul "Futottak még..." címmel látható sorozat főszereplőjét szintén Ricky Gervais alakítja, akiben a néző sokáig akaratlanul is az Office idegesítően szánalmas főnökét látja és csak néhány epizód után merül feledésbe és alakul át az Extras kínosabbnál kínosabb, jól kiérlelt és a végsőikig fokozott jelenetek okozta újabb mazochista szórakozássá.

A magyar közönségnek nem kell bemutatni az "Igenis, Miniszter úr!" sorozatot.Az a tudat azonban igen megrázó, hogy a nyolcvanas évek elején játszódó sorozatban a közigazgatás abszurd helyzeteinek és az adminisztráció kifürkészhetetlen útjainak ugyanazon problémáival szembesítenek, mint amelyek ma Magyarországon is érvényesek.

Ő az az ember, akit rögtön megjegyzünk. Sőt mikor először látjuk már akkor is valahogy ismerősnek tűnik, talán azért mert mégsem először látjuk, hanem korábban már egyszer láttuk csak megjegyeztük azonnal, anélkül, hogy tudatosult volna.

Lakótelepi dráma egy újabb önigazolást kereső, kényszeres Vince nevű főhőssel. Az első évadban Vince albérlőt talál maga mellé és kedvünkre szórakozhatunk vagy nyomasztódhatunk, ahogy folyamatosan múlják egymást felül hihetetlen igénytelenségükkel.